'Vörös hajnal' 16. fejezet Fekete rózsa I.

Reloaded

Vörös hajnal

Fekete rózsa I.

*Analia*

Jól esően nyújtózkodtam az ágyban, majd a hasamra fordultam. Fejemmel dörzsölgettem kicsit a párnát, míg meg nem találtam a megfelelő fejhelyzetet. Nagy levegővétel után, kinyitottam a szemeimet, és ugrottam egyet. Damon fogadott, a fotelemben ülve, kedves mosollyal. - Jó reggelt, Csipkerózsika!

- Damon! Hogy... - néztem körbe, meglepetten tudatosult bennem, hogy a szobámba vagyok. - Mikor? Én...

- Megmentettelek, semmi vész! Nem történt baj.

Sűrűn nyeldekeltem. Sietve felemeltem a takarót, hogy meglessem, mi van rajtam. - Mikor öltöztem én át a pizsamámba? - néztem rá szúrósan. Kaján vigyora elmesélte nekem az igazat. - Átöltöztettél!

- Baj? Kényelmesebb volt!

Elképzeltem, ahogy leveszi rólam a ruhákat, én meg ott fekszek, fehérneműben... ELŐTTE! Borzasztó. Elpirultam, elkaptam róla a fejem. - Nem mocskoskodtál?!

- Nem! Úgy ismersz? - figyelmeztető fogcsikorgatásomra kacajának hangja lebegett körül. - Nem, nyugodj meg!

- Mintha megnyugodtam volna... - feleltem. - Hihetetlen, hogy ilyeneket csinálsz.

- Semmi "köszönöm, hogy megmentetted az életemet, és átöltöztettél"? - kérdezte felháborodottan.

El kellett döntenem, hogy megpofozom, vagy megköszönöm a dolgot. Az elsőre hajlottam, ésszerű okok miatt azonban az utóbbit tettem. - Köszönöm, Damon!

- Így már mindjárt más! - színezte be vonásait az önteltség.

Az ágy szélére kúsztam, ingatagon talpra álltam. Dőltem jobbra-balra, mint a nád, amit fúj a gonosz szél. Lépésről lépésre haladtam a szekrényem felé, aztán belebotlottam valamibe.

Vagy jobb szó, hogy valakibe. - Mi az?

- Nem kell segítség? - búgta. - Elég bizonytalanul mozogsz, bármikor eleshetsz.

- Semmi szükség rá! Nem trónolok egész nap az ágyban! - löktem félre, kiskutyaszemei sem győzhettek meg.

Kinyitottam a szekrényt, próbáltam kiválasztani a mai viseletem. Turkáltam a ruhák közt, mire Damon hümmögését hallottam meg. Hátrahajoltam, a mellettem lévő fehérneműs fiókjaimban matatott. Előhúzott egy vöröses csipkebugyit, amit megmutatott nekem a tükörből. - Ezt szívesen megnézném rajtad! - becsaptam a gardróbot, megesküdtem magamban, hogy most nem menekül a pofon elől. - Meg ezt is! - fogdosott most egy fekete melltartót.

Kikaptam a ruhaneműt mohó ujjaiból, visszadobtam a fiókba, és bezártam. Eltorlaszoltam az útját, nem a legkedvesebben figyeltem, ahogy ő vigyorog, pofátlan módon még el sem próbálja harapni.

Fel ment bennem a pumpa, végérvényesen betelt az utolsó csepp a literes kannában. Félúton eszméltem, hogyha nyugodt, higgadt maradok, sokkal jobban meglepi, mintha nekiesnék. Fapofára váltottam, semmit mondó nevetéssel megspékelve. Egyelőre nem tudta hová tenni a dolgot. - Szeretnék felöltözni! Egyedül! Lennél szíves?
Zavartan, ünnepélyes mosollyal a szája sarkában, feltartott kezekkel hátrált a szobám ajtajáig, csendesen bezárta azt. A pólóm alá nyúltam, hogy lehúzzam, amikor megint nyílt az ajtó. - Ha még is szükség lenne rám, a konyhában leszek!

FENÉBE A NYUGODTSÁGGAL!

Megragadtam egy párnát, és nekidobtam. Cselesen bezárta az ajtót, elhárítva a becsapódást, az ütközést elkerülve. Percek alatt átöltöztem, az Out Spoken parfümömből fújtam magamra. A kedvencem.

Erős, domináns, csábító...

Leérkeztem a lépcsőről, az utolsó lépcsőfokról ugrottam egyet. Damon kávét főzött, amit abban a pillanatban fejezett be, amikor lábam érte a talajt. - Kávét?

- Jöhet! - dörgölőztem hozzá. Cukorral, tejszínnel, mindennel feldíszítette. Elém került, ledöbbentem. - Királyul néz ki!

- Az íze se rossz! - kavargatta a sajátját. A gőz az orromba csapott, egy ideig szagolgattam. Nem tudtam betelni vele. A jelenetet oldalról, az első sorból csodálhatta Damon, játékosan nevetett. - Ugye tudod, hogy azt meginni kell?

- Hahaha! Igen, tudom, ó nagy mester!

- Ez tetszik! - lelkesedett. - Most már hívj így!

- Vagy nem tetszik jobban az hogy nyald ki a seggem?

Grimaszra húzódtak vonásai. Lejátszotta magában a jelenetet. - Hmmmmm.

- Milyen perverz gondolataid vannak! - vágtam tarkón, mire majdnem kilöttyintette a kávét. Tettetett vigyorral fordult felém, összetörte bennem a fapofaságot, szám elé kaptam a kezem, kitört belőlem a nevetés. Az erőltetettségből, látva vidámságomat, benne is életre kelt a boldogság. Kicsi megszeppenést láttam vonásain, egekig robbanó nevetésemtől. - Jól szórakozol!

Válasz nem érkezett. Ahányszor lehiggadtam annyiszor tört elő belőlem új úterővel a kacagás. Csapkodtam is mint egy retardált fóka, a parton. - Jaj... Damon! Már rég nem nevettem ekkorát - vallottam be, miközben könnyes szememet törölgettem.

- Ezt dicséretnek veszem. Kérsz reggelit?

- Igen, de ne hidd, hogy nem tudom megcsinálni - böktem oldalba.

- Egy öt csillagos szakácsnővel van dolgom?

- Mondhatjuk!

- Ragaszkodom hozzá, hogy együtt csináljunk valamit.

Alaposan szemügyre vettem közeli arcvonásait, éles, 250 wattos mosolyát, gyengéden megrándult a szám széle. - Legyen!

- Nagyszerű!

- Hozok egy titkos adalékot! - játszottam a hangommal. Kíváncsian utánam nézett, láthatóan kigubbadt a szeme, amikor egy tasak vérrel tértem vissza. - Nem tartok a pincében vérkészletet, ahogy te, csak ez az egy van dugiban, ha... baj lenne.

- Ne használjuk el, tartogasd...

- Úgy nézek én ki, mint aki rászorul? Ezt sértésnek veszem - kaptam a szívemhez pajkosságból.

- Ó, ne haragudjon! Nem akartam!

Kiskutya szemeit, lebiggyesztett ajkait vetette be. Az sem segített rajta. - Bocsánatkérés elfogadva!

Nekiláttunk palacsintát készíteni, amit vérrel fogunk megtölteni. Elsőre bizarr, másodjára... bizarr. Vámpír létemre néha magam is beleborzongok abba a vágyba, amit a vér vált ki belőlem. Az a sötét dolog, ami arra késztet, hogy mindennél jobban akarjam, csak a vérnek létezzek, az irányítson, legyek... Gyilkos.

Keresztül mentem ezen a dolgon, abban az időben semmi bűntudat nem gyötört. Csupán egy két hónappal utána. Álmaimban feltört áldozataim vérbe fagyott teste, könyörgése, kiáltása, sírása... És ettől nem tudok szabadulni.

Mint egy béklyó, ami körbefonódik a lábamon, a kezemen, egyre jobban húz lefelé. Hiába vergődök, itt a vég.

- Alaric keresett.

- Hála az égnek - nyögtem. - Apai aggódás.

- Nem vagy oda a figyelemért.

- Ennyire látszik? - töltögettem a kész palacsintákat. - Eljött, vagy telefonált?

- Telcsizett. Nos, nehéz volt lenyugtatni.

- Belement hogy te felügyelj rám? Mivel vetted rá? Agymosás? - találgattam.

- Az nem az én műfajom!

- Hát akkor mi a műfajod? - nevettem, beleadva minden vonzerőmet.

Féloldalasan vetődtek rám fekete szemei, csillogó pöttyök száza színezték az íriszt. - Majd megtudod! - titokzatoskodott. - A többiek is keresni fognak.

- Ah! Egyre jobb!

- Ne túráztasd magad! Pöpec lesz minden. Este elmegyünk hozzám, ott lenyugtathatod a zaklatóidat.

- Összehívtatok egy autogram osztást? Milyen drámai.

- Felejtsd el! Legalább addig ne törődj velük! - laza stílussal mutogatott, osztogatta bölcs tanácsait. Őszintén tetszett, ennek ellenére találtam benne ellenszenvet. - Nézzünk meg egy filmet, igyunk egy kicsit. Ez még a felépülési kúrádhoz tartozik.

- Oké! Mit szólsz egy kis borhoz?

Elismerően füttyentett. - Jó ötlet!

A nevetéssel teli, mennyei reggeli után, elszaladtunk a dolgozószobába, az ottani báromhoz. Készségesen kinyitottam, a felsorakozó italok meghatották. - Ez aztán döfi! Álljunk is neki!

- Válaszd, amelyiket szeretnéd!

Incselkedően gondolkodást színlelt, magabiztosan, bátran előkapott egy bort. - Ez tökéletes lesz!

A kezembe nyomta, a kis címkéjén feltüntetett néven elkalandoztam. - Forró éjszaka? Kitűnő választás!

Bevonultunk a nappaliba, a rengeteg filmem közül egy akciós drámát választottunk. Kényelmesen elhelyezkedtünk, egy-egy pohár bor kíséretében, és elindítottuk a filmet. A szokásos zajlott. A főszereplő pasas imádott barátnőjét megöli a főellensége, a kettőjük közti viszony ezután személyessé válik. Bosszút esküszik, a kalandos út, harc végén pedig beteljesedik a bosszúja.

Lényegében nem volt rossz. Damonnak is tetszett, amennyit látott belőle. Észrevettem, hogy legtöbbször nem a filmre bambult, hanem rám tapadtak szemei. Észrevétlen próbált maradni, sikertelenül. Figyelmen kívül hagytam, ez teljesen nem volt igaza testemre. A szívem felgyorsult, a vér az ereimben a gázpedálra lépett.

Lázasan égett a bőröm. A gyomromat pillangók ezrei vonták uralmuk alá.

- Jó kis film volt - duruzsolta a fülembe.

- Ja. Elment.

- Nem haragudnál, hogyha elmennék egy fél órára?

- Nem, persze! Nem tartalak fel.

Tipikus damon-ös arckifejezését vette magára. A vér kiszökött az arcomból, fal fehérre festette arcomat. - Egy kis elintéznivaló. Mindjárt itt leszek!

Felhörpintette az utolsó korty bort, hanyag, de szexi mozgással elhagyta a házat.