'Tűz a pokolban' 2. fejezet Rózsaszín a világ...

Reloaded

Tűz a pokolban

Rózsaszín a világ...

Puha párnán feküdtem. Fészkelődtem egy kicsit, majd a selymes, puha párnához bújtam. Szorosan magamhoz öleltem, mint egy plüssmacit. Egy baj volt ezzel a különleges "párnával".

Hogy szuszogott. - Szépséges jó reggelt, álomszuszék! - és beszélt is.

Most ébredeztem, nem jutott el túlzottan a tudatomig, mi történik. Nyöszörögve felnéztem a bájos, mosolygós férfira, a pajkosan kavargó szemekre.

- Á, Damon! - ugrottam el tőle. - Te jó Isten! - a kis órámra pillantottam. - Mennyi az idő? Te meg miért másztál rám?

- Először is, fél kilenc van, hercegnő - feküdt továbbra is lazán, tarkóra font kézzel. - Másodszor, hanem tűnt volna fel, te másztál rám! - durcás arckifejezésemre teli pofás vigyora nagyobbra feszült. - Az éjszaka közepén átfordultál, RÁM, - hangsúlyozta - azóta pedig ilyen édesen szunyókáltál.

- Ahj! - túrtam kócos hajamba.

- Rólam álmodtál? Meztelen voltam? Ez megmagyarázná a nyáladzást!

Megragadtam egy valódi párnát, és fejen vágtam. - Hallgass! El is küldhetlek, úgy, ahogy beengedtelek!

Lehúzta szeme elől a párnát, csillogva-villogva kikandikált a fehérség mögül. - Felfogtam, főnökasszony!

- Helyes! Most elmegyek a fürdőbe, rendbe teszem magam! Kérlek, addig hagyj magamra!

- Mire kijössz, itt se leszek!

- Oké! - felálltam, elkocogtam a fürdőig, gondosan bezártam magam után az ajtót.

Ledobáltam magamról a ruhákat, belibbentem a zuhanyzóba. Forró vizet engedtem, felhevítette a testemet. Bőrömön szánkázott minden egyes vízcsepp, a gőz felereszkedett a kabinból.

A kellemes zuhanyzás kitisztította a fejemben a kóválygó gondolatokat, helyretette a dolgokat, megihletett, és volt időm átgondolni, mit is csinálok ezután. Örökké nem bujkálhatok, nem igaz?

Hosszú percekig álltam a zuhanyzóban, a falnak támaszkodva, elmerülve képzeletemben.

Mi lenne, ha a mai napon nem gondolkoznék ezen? - merült fel bennem a remek ötlet. - Figyelmen kívül hagynék mindent, és Damonnal élvezném az egész napomat. Megéri rászánni. Kicsit kikapcsolnék, felüdülnék...

Amint felmerültek ezek, nem volt kérdés, hogy mi lesz a mai programom.

*Damon*

Hallottam a víz csobogását a fürdőben. Elég régóta odabent van a kis hercegnő, kezdek türelmetlenné válni.

A fotelból visszanézett rám a kis maci, akit a múltkor dobtam el oda.

Micsoda balfék! Látszik rajta hogy reménykedik! Azt hiszi, lehet esélye a csajnál! Apró bökkenő van! Ő medve, ráadásul plüss, Ana meg lány, és ember!

A vicces gondolataimat megmosolyogtam. Igazi mókamester vagyok. Tanulmányozgattam a csinos kis szobát, amiben a drága hercegnő nap mint nap alszik, álmodik, sír, nevet, stb.

Egész otthonos, és tetszetős. Stílusos, egyedi. Tükrözi Ana valódi személyiségét. A vadságot, a gyengédséget...

A kis asztalon pompázott a rózsa, amit én ajándékoztam neki. Gondosan vázába volt téve, makulátlanul nézett ki. Most haragban vannak Bonnie-val, azért remélem kibékülnek, amíg a meglepetésem el nem hervad. Igazi katasztrófa lenne az elvesztése.

Viszont ha nem így lesz, ma este elviszem Bonnie-hoz, és megcsináltatom vele én.

Észrevettem valamit. A csendet. Az izgalmas, kihívó csendet. Ana végzett. Egy halk "basszust" hallottam odabentről, amiért nem vitte be a tiszta ruháját, aztán halk susogás, az ajtó pedig kinyílt.

Kilépett rajta álmaim istennője. Épp szívrohamot készült kapni, amiért még mindig itt lát. Tudhatná, hogy én nem olyan fajta vagyok, aki kihagyná a műsort. Képtelenség!

Lefagyott. Fehér, finom kis törölközőbe csavarva, pirosas arccal meredt rám. Kihasználtam ezt a kis időt arra, hogy végigmérjem. A lábaktól indultam, szerencsémre, a törölköző kiváló rálátást biztosított a csinos, nőies lábakra, felül elképzeléseim szerint túl sokat takart. Túl sokat...

Egész testén csillogott a testápoló, cseresznyés-epres illata elért hozzám. Mélyet szippantottam az aromás levegőből, azonnali hatállyal megbolondított. Vizes haja szexisen belelógott egy-két helyen pofijába, duzzadó ajkai piroslottak a szájfénytől.

Akaratlanul a számba haraptam, ezzel elfojtva magamban egy-két "csúnya" dolgot. Ám balszerencsémre angyalkám felkelt a sokkból, visszalépett a fürdőbe, és becsapta előttem az ajtót.

Matatott egy kis ideig, majd újból visszatért forró álmaim hősnője. Köntösébe csavarva, a biztonság kedvéért a fehérneműjét is magára húzta. - Mintha azt mondtam volna, hogy egyedül szeretnék maradni!

- Tudom - válaszoltam incselkedve. - Hallottam.

Édesen megemelte szemöldökét. - Akkor? Lennél szíves? Vagy mi vagy te? Szatír? Kukkoló?

- Ne légy szívtelen!

- Nem vagyok! De én nem leszek a pótléka a sok csajnak, akiket most kitudja miért hanyagolsz. Nem leszek véradományozó, sem pedig... - harapta el a mondat végét. - Tudod te!

- Jól van, jól van! Még mielőtt le kívánod tépni a fejemet, harcos hercegnő, vagy PITBULL, ha úgy tetszik, - dühvel telt szeme nem tetszést jelzett - akkor lemegyek a nappaliba.

- Tökéletes! Különben is, van több szoba ebben a házban. Nem muszáj velem aludnod! Még a végén olyasmire ébredek, amire nem kéne.

- Nem vagyok tiszteletlen! - morogtam, felháborító a feltételezés is. - Itt sem vagyok!

- Remélem! - csapta be hangosan az ajtót, megint.

- Nők... - közepes hangerővel beszéltem, elhaladva a fürdő előtt.

- FÉRFIAK! - fújt, mint egy házisárkány.

Szórakozott vigyorral a pofámon ügettem le a lépcsőn, a konyhába térve.

*Analia*

A méreg, amit a Salvatore miatt éreztem, elillant messzire. Amikor lefelé haladtam az emeletről, már megnyugodtam. Damon újból a konyhában tevékenykedett, ami az utóbbi időben szokásává vált. - Kávét? Vagy kapucsínót?

- Meglátjuk - sziszegtem. Leültem a pulthoz, amit elém tett, attól szó szerint hasra estem volna, persze, ha nem ülök. - Ez de klassz!

A kis kapucsínó tetejére egy rózsát csinált. Nem mozdult, kifogástalan volt. - Reméltem, hogy bevágódok nálad.

- Ezt hogy csinálod? - küldtem felé gyermeki mosolyt.

- Egy varázsló sosem árulja el a titkait - kacsintott pimaszul.

- Haha! Hát jó, ha nem árulod el! Azért azt megmutatod, hogy mit bűvészkedtél a tiédre?

- Szívesen! - lehuppant mellém, letette az enyém mellé a csészéjét.

Mit is várhattam volna!? Egy szép vonalakból álló borospoharat "festett" a reggeli kapucsínójára. Elképesztő. - Az agyam eldobom. Nem is tudtam, hogy ilyenekre vagy képes!

- Sok mindent nem tudsz rólam! - nézett rám szeme sarkából.

Beleivott az általa kreált italba, nem bánta, hogy tönkreteszi a szerintem nehéz munkát. - Te megiszod?

Majdnem félrenyelt a nevetéstől. - Ezt megszokás inni!

- Nem úgy! Tudom! - dörmögtem. - Csak nincs szívem elrontani!

- Ennyire tetszik?
- Még annál is jobban - nevettünk. - Hajlandó vagyok meginni, ha megígéred, hogy többször csinálsz nekem ilyet!

Felszabadultan kacagott, meleg, bársonyos hangja bejárta a házat. - Kérned sem kell, ez természetes!

- Ühüm. Huh - néztem szembe utoljára a kis rózsával, szívszorító fájdalmak közt kortyolgatni kezdtem. Hangosan felhümmögtem. - Uram atyám! Ez a legfinomabb kapucsínó, amit ittam! Te egyszerűen zseniálisan csinálod!

- Tudom!

Kijavítottam magam. - Jobban mondva, nem rossz.

- Most miért alacsonyítottad le a véleményed? - gubbasztott kiskutya üzemmódra gülü szemeit.

- Mert beképzelt vagy! El vagy szállva magadtól!

- Khm. Persze! - gyilkos üzemmódba kapcsoltam, meggondolva magát témát váltott. - Mit akarsz ma csinálni?

- Nem is tudom.

- Nem kéne kicsit kimozdulnod? Napok óta nem voltál kint.

- Ahogy te sem, kivételesen tegnap, amikor ide kerültél. "Eltévesztettem a házszámot!" - imitáltam.

- Kicsit többet ittam a kelleténél, na és aztán?

- Na jó, kitalálom, mit csináljunk, mielőtt önfényezésbe kezdenél. Csináljunk még itthon ma valamit, holnap meg menjünk el kocsikázni, a sulihoz, a Grillbe, minden felé.

- Remek ötlet! - helyeselt. - Inni kell! Csirió! - nyújtotta koccintásra a poharát.

- Csirió!

Tehát, leültünk, videojátékoztunk egy kicsit, hamar belejött, néha nyert is. Összeütöttünk egy laza ebédet, aztán leltünk MESÉT nézni. Ő nem látta azokat az alapvető meséket, amiken én felnőttem, ezért határoztam el, hogy a délutánt erre szánjuk. A Szilaj, a kedvenc mesém, az neki is bejött. A Jégkorszak, azon nevettünk sokat. Az Oroszlánkirály, arról is jó véleménnyel volt.

Végül eljött az este. Kitaláltam, hogy pókerezzünk egy kicsit. Tét nélkül!

Kialakítottunk a szobámban egy helyet, ahol játszhattunk. A fotelt az asztalhoz húztuk, a kanapéval szembe, arra a rövidke kis időre kizártuk egymást a másik elméjéből. Indulhatott a parti!

Boldognak éreztem magam mellette, az egész világ rózsaszínbe borult, mi pedig a rózsaszín felhők felől lestük a vattacukorra hasonlító világot.