2012. október 27., szombat

'Vörös hajnal' 3. fejezet Egy régi barát II.

Reloaded

Vörös hajnal

Egy régi barát II.

Bonnie rohanni kezdett felém, és én sem állhattam ellen neki. Lehuppantam a padról, laza léptekkel lépdeltem felé, ahol találkoztunk, mint egy kisgyerek, a nyakamba vetette magát. Nem volt nehéz, könnyű volt. - El sem hiszem, hogy te vagy az!
- Jó újra látni! - öleltem magamhoz.
Vihorászott, kacarászott a boldogságtól. - 7 év - suttogta, ami amúgy is a fejemben ismétlődött. - Elmentél... - nézett rám kissé szomorúan.
- Nem akartam maradni - csóváltam a fejem. - Kellett a ... klímaváltozás! Remélem, megérted!
- Persze, semmi baj!
Megnéztem alaposan, és láttam, az akkori kislány barátnőmből összeszedett felnőtt lett. - Wáú! Milyen ... jól nézel ki! De kicsike maradtál!
- Na, ne szekálj! Tudom, hogy kicsi vagyok! Te is jól nézel ki!
Forogtam neki egyet, hogy fel tudjon mérni. A kis Bonnie-val annak idején együtt nőttünk fel. Őt is elhagyták a szülei. A nagyija nevelte, engem meg ugye Ric. - Mesélj! Mi van veled?
- Hát... egyedül maradtam. A nagyi egy éve meghalt - ült ki szív alakú arcocskájára a szomorúság.
- Részvétem. Sajnálom, hogy nem lehettem itt!
- Már mindegy! Neked kéne regélned! - megdörzsöltem a nyakam. - Hol jártál?
- Mindenhol - kiáltottam. - Bejártam az egész világot! Egyszer, téged is elvszilek innen.
- Jó lenne, de bajok vannak.
- Baj? -ráncoltam a homlokomat. - Miről beszélsz?
- Ezt így hosszú lenne! - suttogott. - És nem itt kéne. Majd később.
- Oké! - felpillantottam a "barátaira", akik nem nézték jó szemmel az egymásra találásunkat. - Nem értem, miért szaporodhattak el ennyire a vámpírok itt!?
- Ne aggódj, Ric jól végzi a dolgát. De ők, - biccentett hátra - jók.
Felnevettem. - Egy vámpír jó? Ne nevettess...
- Te is az vagy!
- Bonnie! - mondtam nyomatékosan, ijedt kis arcába. - Én nem vagyok jó! Nem vagyok az a kislány!
- És én sem!
- Tisztában vagyok vele! De te úgy látszik nem - éreztem felőle valami ritka, és erős erőt. Nem tudtam beazonosítani. - Mindegy! - hessegettem el a témát.
- Ric tudja, hogy itt vagy?
- Még nem! Meglepi lesz - osztottam meg vele a titkom. - Holnap, vagy azután elmegyek hozzá. Addig, felmérem a terepet - kacsintottam.
Ahogy levezette a jelenetet, hogy benyitok Alarichoz, mosoly hasadt arcára. - Szuper! Jól elintézted Tylert!
- Úgy érted, azt a hülyét?
- Igen. Tyler Lockwood a neve. Ő is a barátunk.
"Nem rossz!" fejet vágtam. - Hát ez katasztrófa!
- Tud ő jó is lenni!
Kételkedtem. - Kötve hiszem.
Hosszú percekig nézett, felsóhajtott. - Annyira jó, hogy itt vagy!
- Én is örülök neki! A Grill?
- Megvan, és virágzik - újságolta. - Bryan nagyon jól vezeti.
Bryan volt a tulajdonos, és a csapos. Őt is jól ismerem. Ezt ha elintéztem, megyek, beugrom egy italra. - Barátod? Van már?
- Van - vallotta be.
- Ne már! - teljesen lehidaltam, ő meg jártatta szemét a föld és én köztem. - Komolyan?
- Igen!
- Akkor bizony megelőztél!
- Te nem jöttél össze senkivel?
- Nem... Páratlan vagyok! - mondtam játékosan, és kicsit beképzelten.
- Semmit sem változtál - jelentette ki.
- De te sem! Szóval... - megint a barátaira néztem. - A barátod köztük van!
Bólintott. - Az ember srác, Jeremy!
Füttyentettem egy halkat. - Az aztán szép! Jó fogás!
- Elena kisöccse.
- Elena?
- A vámpírlány.
- Melyik? - értetlenkedtem.
Türelmetlenül magyarázott. - Az, akit ölelnek. Az a barátja, Stefan.
- Ó!
- A szőke meg Caroline. Tyler barátnője...
- Fantasztikus! - áradoztam jókedvűen.
Mielőtt a titokzatos pasast bemutathatta volna, becsengettek. - Jaj, ne...
- Menj csak! Majd találkozunk - öleltem meg. - Mellesleg, tuti kikérdeznek a barátaid, nyugodtan elmondhatsz mindent!
Ekkor olyan nevetés ütötte meg a fülemet, hogy a hideg rázott. - Ana!
Azonnal arra fordultam. Ő volt. Rebekah Mikaelson.
Klaus egyik testvére. Bonnie szólítgatására nem is figyelve, Rebekah szőkeséget mértem fel, hogy letépem a fejét, bár az kevés lesz. A fehér kőrisfa karó kéne. Ami, nem tudom, hogy hol van.
Honnan ismerem Klaust?
Az utolsó dolog, amit tudok a szüleimről, hogy Klaus Mikaelson tett velük valamit, mielőtt eltűntek. Amióta élek, a bosszút forralom, erre kiderül, hogy a húga ide jár.
Zseniális.
Bonnie most már meglökdösött. - Mi van? Ana, most már aggódok érted!
- Mi? - kalandoztam vissza.
- Megijesztesz! Kit néztél annyira?
- Kit? Az nem fontos! Akkor... legközelebb ütközünk! - csusszantam el mellette.
Remélhetőleg Rebekah nem észlelte jelenlétemet. Azzal nagyon rosszul járnék, mert tovább adhatja Klausnak.
Az értetlen Bonniet ott hagyta, közepes sebességgel leléptem a színről, megcélozva a Grillt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése