2012. október 27., szombat

'Vörös hajnal' 1. fejezet Visszatérés

Reloaded 

Vörös hajnal

Visszatérés   



„Valós önmagad sokszor megtréfálhat. Azt kell tudnod, mikor vagy te, és mikor fordulsz ki magadból!”

Nos,sohasem mondta nekem senki, hogy az élet könnyű. Bedobtak a mély vízbe, segítség nélkül figyelték, ahogy vergődöm. Ezek miatt, akik ezt tették, azért is kitartottam, hogy megmutassam, érek valamit! Akárhányszor próbáltak velem kiszúrni odafentről, ravasz módon megoldottam az akadályt, még ha az az égig tornyosult is.
Nem tartom magam nagyra. Vámpírként sosem gondolkoztam azon, mi lett volna ha... Ha mondjuk megkapom a normális családot? Ha nem kerülök nevelő apához?
Nem érdekel. Minden így csodálatos, ahogy van.
És most főleg!
Visszatértem oda, ahonnan minden kezdődött. A legelejéhez. A szülővárosomba. Mystic Falls. Ez alatt a 7 év alatt, rengeteget változott. Mindenhol drága házak, és kevesebb egyszerű. Elszomorító...
Ahonnan én indultam, az szó szerint a mínusz százezer volt. Szülők nélkül, akikről nem sok mindent tudok. Valószínűleg élik valahol az életüket, a tengerparton iszogatnak,koktéloznak,én meg itt dekkolok...
Csodálatos, mondhatom.
A nevelő apám pedig itt él, Mistic Falls-ban. Mivel egészen kicsi korom óta vagyok vámpír, megingathatatlan önkontrollom van. Ezt Alaric is tudja. Igen, Alaricnak hívják. Alaric Saltzman.
A környék legjobb vámpírvadásza. Kétség sem fér hozzá. Tudta, mi vagyok. Ezért hozott ki az árvaházból. Vámpírvadász apával az oldalamon senki sem gyanakodhatott a kilétemről.
Egy úgy ahogy normál gyerekként éltem. Fogjuk rá... Ez azért annyiban nem teljesen igaz, mert nagy bajkeverő voltam.
Lázadó, kicsit fiús is, és ami a szívemen, az a számon. Ma sincs ez másképp.Akik szeretnek, ezért szeretnek! Akik meg nem, hát... Sorry! El lehet menni!
Az éjszaka csendje nem annyira volt rémisztő, mint általában az embereknek. Inkább ártatlan. Végtelenül sötét, és ártatlan. Zöld szememmel pásztáztam a környéket, az egyik ház tetejéről. Békésnek tűnt minden. Az éjjeli órákban már egy lámpa sem volt felkapcsolva. Én voltam egyedül éber. A város vámpírja.
Érdekesség még, hogy sokan egy ördögi lénynek tartottak, ( mármint a gonoszkodásomon kívül ) mert sajátosan a zöld íriszemben vér vörös hullám húzódott. Rémisztő, nem de?
Hát, az emberek sem tartották másnak.
Csak becézgettek, hogy "vöröske", meg "ördögfióka","sátán lánya".
Őszintén, így visszagondolva tetszett is.
Alaric pedig mindig csak azt mondta : "Analia, ne foglalkozz velük! Különleges vagy, mindenki az! Valaki azonban így akar előre jutni!"A Bölcs Ric-nek maximálisan igaza volt.
Mellesleg Analia. Így hívnak. Analia Morgan.
A külsőm nem a legjobb, legalábbis szerintem, de ezt mindenki döntse el magának. Hosszú, szőkésbarna árnyalatú hajam van, elég magas vagyok, zöld a szemem, de ezt úgy is tudjátok. Nem nagy kunszt... Persze, attól hogy az orromról, satöbbiről nem beszélek, gondolom leesett, hogy az is van, szóval nem kell piszkálni!
Szép estét fogtam ki a visszatérésre. Nagyon is szépet.
A Hold magasan járt az égen, kékre festette az ősz miatt lehullott leveleket. Október eleje volt, mégis olyan idő volt néha, mint nyáron.
Kicsit éhes vagyok, de nem túlzottan. Holnap estig várok.
Rendezkedni szeretnék az új lakásomba, amit vettem. Valahol csak aludnom kell!
Ez a kis séta, vagy terepszemle, ( mindegy! nevezzétek, ahogy akarjátok! ) elég is volt ahhoz, hogy újra bizseregni kezdjen a testem. Tényleg otthon vagyok.
Kis bőrdzsekim susogott, az alatta lévő lila felsővel, ahogy megpördültem. Feszes, fekete nadrágom teljesen rám simult, kényelmes magasított, merész, szexi csizmámban szeltem is a levegőt.Miért pont a fekete? Jó kérdés... Nos, lehetne más is.
Miért a zöld, kék, piros stb.? Nem tudom. Szeretem, és ez a lényeg!
A halálos csendben motoszkálás keltette fel a figyelmemet.
Nem madár szárnycsapkodása, nem is kisebb állatok motoszkálása, nem... Ez más.
Árny suhant el mellettem, ellentétes szelet csapva az enyém mellett.
Mi a pokol?
Illata édes volt, pont olyan, mint a Black Magic. A kedvenc italom.
Vadász? Ez ugrott be elsőnek, de elvetettem. Az nem ilyen gyors. Vérfarkasok tudtommal nem ugrálnak tetőn, az is kihúzva. Boszorkány? Kihúzva. Vámpír? Telitalálat.
Fordulatom közben megéreztem az idegent a hátam mögött. Elugrottam, még mielőtt kárt tehetett volna Bennem. Ügyes mozgásomnak köszönhetően kikerültem a tűzvonalból.
Szembe találtam magam vele, mint kiderült, és tippem helyes volt, vámpírral vetett össze a sors. Egy nagyon...szexi vámpírral.
Hím volt. Nagyon jó hím!
Teljes fekete ruházat, nem nehéz tehát kitalálni, hogy nem csak én vagyok "FEKETE!" fan. Ha ez nem elég, kócos, fekete haja szélfúttán rakoncátlankodott, galaxis fekete szeme pedig ragyogott.A dühtől? Örömtől? Bár azt kétlem...
Minek örülne? Főleg, hogy egy csinos kis fakarót fogott. Faragása tökéletes, éle hegyes, pillanatokon belül halálos. Néha magam is meglepődök, hogy abban a fegyverben gyönyörködök, ami akár meg is ölhet.
Méregettem a fiút, úgy 19 körül lehetett, mint én. Talán zavarba ejtően bámultam, mert kicsit melegem lett. Megköszörült torokkal, pár perc után felmordultam. - Megvesztél?
- Mit keresel ebben a városban? - hangjától egyenesen olvadt bennem valami.
Bármennyire is volt jóképű, meg szexi, meg akart ÖLNI! - Ki vagy te, hogy egyáltalán rákérdezz? Kinek hiszed magad, mi?
Bevallom, meglepődtem. Nem hittem, hogy ebben a békés, csendes városban rajtam kívül lesz vámpír. Erre az első adandó alkalommal látok egyet. Álmaim netovábbja.
Azt hihette, nem vagyok veszélyes. Eltette a karóját, majd kisfiús mosolyt lövellt felém. - Ezt én kérdezhetném, te vagy az idegen!
- Én? - vékonyka, vidám kacajom visszhangzott a kongó éjben. - Csak tudd, aki itt született, az sosem lesz idegen, ebben a városban! - automatikusan csípőre tettem a kezem.
- Itt születtél? - meglepődött hangszínnel kérdezett vissza.
- Itt! - feleltem.
Láthatóan tetszett neki harcias viselkedésem. - Én is itt születtem. Bár, amilyen fiatal vagy, nem hiszem, hogy ismersz.
- Fiatal? Hát te sem vagy épp öreg!
- Több mint 145 éve vagyok vámpír.
A váratlanul ért dologra szájhúzásos válasz érkezett jóvoltomból. - Hű! Ez...Hű! Figyelj, nagyon szórakoztató veled beszélgetni, főleg, hogy majdnem kinyírtál! Nekem mennem kell - semmi bemutatkozás félét nem mondott, és én sem.
Ha itt lakik, úgy is látni fogom. Elég sűrűn. Ezentúl jobban figyelek a hátam mögé!
Elindultam tehát, ott hagyva, "Mr. Öreg-vámpír-vagyok-kinyírlak-idegen" fazont.

2 megjegyzés: