2013. április 27., szombat

'Míg a halál el nem választ' 9. fejezet Boldogan éltek amíg meg nem...

Utolsó fejezet, és ezzel könnyes búcsút veszünk a sztoritól!:) <3
Jó olvasást!
xoxo Cleo


Reloaded

Míg a halál el nem választ

Boldogan éltek, amíg meg nem...

( Befejező fejezet )



- Hallasz valamit? – kíváncsiskodtam.
Damon a hasamra tette a fülét, úgy hallgatózott. – Igen. Horkolást.
- Horkolást?
- Úgy horkol, mint az anyja!
Vállon vágtam. – Hülye!
Az ágyban feküdtünk, egy kis óvatos együttlét után. Hallgatózott, mit csinál a kicsikénk. Meztelen hátán pihent a kezem, és imádtam, ahogy a puha bőréhez érhettem.
- Szuszog! Alszik! Nem csodálom, hogy kifáradt!
- Korán kezdi a disznókodást, ha meglesett!
Közösen felnevettünk.
- Sosem lehet elég korán elkezdeni!
Feljebb kúszott egy pusziért, és mellém hanyatlott. – Rosszcsont kölyök lesz!
- Mint az anyja!
- HÉ! – kiáltottam sértődötten.
Oldalra hemperegtem, felvetettem a lábamat a derekára…
*
- Izgulok!
- Miért? Csodálatos vagy!
Nemrég érkeztünk haza, szerelmem annyira buzgó mócsing volt, hogy a szükséges ruhákat már át is hozatta hozzá, így egyből az új otthonomba kocsikáztunk. Stefan Elenánál volt, ezért titokban ki tudtunk pakolni a számomra, addig Damon végigtelefonált mindenkit, hogy gyűljön a nappaliba.
Senki sem tudta mire vélni ezt, még nekem is szokatlan volt. Nagy hassal megjelenek mások előtt. Egy lenge, térdig érő ruhát kaptam fel, ami alól megint csak szép ívben domborodott a pocakom.
- Köszi!
Már mindenki lent volt, csak mi tököltünk fent.
- Lemegyek előre! Majd ha jelzek, akkor gyere le! Stílusos, felejthetetlen belépőt akarok, hogy irigykedjenek az én drága szerelmemre!
- Damon ez…
Egy csókkal tapasztotta le a számat, nem hagyta, hogy beszéljek.
- Css! Showtime bébi!
Kisurrantunk az ajtóhoz, ott félig nyitva hagyta nekem azt, és kilépett. Megállt a lépcsőnél, és onnan hallottam a szavait. – Nos, lenne egy kis meglepetésem, nektek! Totál meg fogtok lepődni, az állatok koppanni fog, stb ilyesfajta szöveg. Nem mindennapi dolog történt…
Bazsalyogva cirógattam a hasamat. – Látod Damon? Apu jó lélek! Nagy szerencsénk van vele, remélem, tudod! És azt is, hogy nagyon szeretünk, kis huncutkám!
Éppen aludt a drága, nem is akartam tovább zargatni. Párszor végigsimítottam a tenyeremet a pocakomon, amikor visszatértem Damon bevonuló felkonferálásához.
- Lássátok a csodát, vagy… ilyesmi! Gyere szívem!
Döbbent csend örvénylett a nappaliban, és csak ránk vártak. Lassan, csoszogva érkeztem meg a lépcsőhöz, ahol már várt a lovagom. Felkocogott hozzám, és segített lejönni. Felsikoltottam volna örömömben, amikor megláttam a többieket.
- Sziasztok!
Ugyanaz a meglepettség látszott mindenki arcán. Sorba végighordoztam a tekintetemet rajtuk. Oldalt, hozzám legközelebb a szép szemű Matt feszengett, és Tyler, tágra nyílt szemekkel, hozzájuk csatlakozott Caroline, Bonnie, Jeremy, tátott szájjal állva. Elena Stefan karjaiban félmosolyra rándította a száját, mint a párja. Tényleg egymáshoz illenek.
Végül Ric, és Inari mosolygott rám, fejcsóválva. Mintha mindhárman egy családból származnánk, annyira hasonlítottak a mozdulataink.
- Úr Isten! – Carolie visítva rohant hozzám, mielőtt óvatosan megölelt, azért Damon figyelmeztette.
- Óvatosan szöszi!
- Vigyázok! – sipákolta, amint elém érve, óvatosan megszorított. – Gratulálok!
- Ez meg hogy lehetséges? – kérdezte Elena.
Caroline izgatottan tanulmányozgatott, közben válaszoltam. – Klaus tévedett. Igenis, lehet gyermekem, a tisztavérűségem miatt!
Biccentett, miszerint érti.
- Hát, úgy néz ki, nagybácsi leszel, Stefan! – Damon odaballagott a tesójához, és megveregette a vállát.
- Te meg apuka!
- Ne is mondd! Öregszem!
Láttam, ahogy egymást megölelve nevetnek, fiatalosan, és szinte megelevenedett magam előtt az, hogyan tették ezt emberi élettől dúlóan. Damon a duójukhoz húzta Ricet, így trió lett belőlek. – Egy vámpírvadász lesz az apósom!
- Ha valami baja lesz valamelyikőjüknek, karóval foglak megölelni!
- Vettem!
A többiek mind körém gyűltek, kérdezősködtek, gratuláltak. Apa alaposan megnézett, még Stefan is, és meghallgatta a hasam, mint egy jó nagybácsi.
- Bonnie, ugye lesztek a keresztszülők Jeremyvel?
Boldogan bólogatva megint átkarolt mindkettő. – Rettentő nagy megtiszteltetés lenne!
Egy kellemes társasághoz hasonlóan beszélgettünk, amikor egy visszafogott köhintés rántott ki minket a csevegésből. – Lám, lám!
Felnéztem, egyenesen görcsbe rándultam. A fiam is tudta, hogy ez a félelmetes lény, Klaus, és ösztönösen összegörnyedt a pocimban. Damon azonnal hozzám lépett védelemre.
- Mit keresel itt?
- Jöttem megnézni a drága Analiat! Szóval a hír igaz!
- Igaz, mint látod!
Hátul összefűzött ujjakkal állt, mint egy úriember. Odaakartam menni, Damon sajnos másképp gondolta. – Ne menj! Mit csinálsz?
- Egy perc az egész! – suttogtam, megnyugtató csókunk után. – Minden rendben lesz!
Aput is meggyőztem az egyik hatásos pillantásommal, majd a nappali lépcsőjéhez igyekezve lefékeztem. – Örülsz, mint látom!
Én is vigyorogtam kajánul. A harciasság hevében nevettem, nem a látványából fakadó vidámságtól. – Boldog vagyok!
- Ha te is, én is!
- A vérvonal tehát folytatódik! Látom, nem lankadsz kimutatni ezt!
Kifakadt belőle egy kis kuncogás.
- Hát, igen! Ezért is jöttem.
- Ha a gyerekemet akarod, ki kell, hogy ábrándítsalak, mert akkor csúnyán elintézlek!
- Nyugodj meg, kedvesem! Látom, a kis pubertáskori dolog tovaszállt a terhesség miatt.

Tényleg... Erre nem is gondoltam!
- Azért jöttem, hogy kijelentsem, elmegyek.
Mindenki visszatartotta a lélegzetét.
- Parancsolsz?
- Elmegyek, Ana!
- Miért?
- Azért, mert már nem te vagy az egyetlen, aki tisztavérű lesz! Remélhetőleg ez a királyi vonal évszázadokig élni fog majd, és a tagjai közülük valaki úgy dönt, hogy a nemes vérét egy ilyen nemes célért felajánlja. Egy jobb világ, egy szebb jövő reményében.
Grimaszoltam. – Ennyi? Lelépsz?
- Igen, a ma használt szavaitokkal élve, lelépek.
- Nem is vagy dühös Rebekah miatt?
- Miért legyek? Idegesítő volt, nem tanult a hibáiból, ráadásul naivan élt. Megérdemelte a halált!
- A húgodról beszélsz! – nyögte be Stefan.
- Szörnyeteg – suttogta egyhangúlag Caroline, Bonnie, és Elena is.
- Aki gyenge, meghal Ana! Ezt te is jól tudod! Ő gyenge volt, és kész! Ennyi a magyarázat!
- Honnan tudjam, hogy nem kamuzol, és tényleg elmész?
- A szavamat adom. Úriemberként, betartom a szavam, ha addig élek is. Nem zavarlak tovább titeket!
- Kész öröm! – gúnyolódott a hátam mögött Damon.
- Életem legszebb pillanata ez!
Tyler monológjára Klaus is kuncogott.
- Nos, engedelmetekkel, távozom! Ana, - a kezemért nyúlt – valahol még találkozunk! Egyszer!
- Talán.
Egy búcsúcsókot kaptam a kézejemre, és hercegi kecsességgel elhagyta a házat. Némaság volt köztünk, aztán a visszatartott levegőt egy jókedvű kiáltással engedték szabadjára.

*3 évvel később*
A nyári napsütés tökéletes volt egy kinti játékra. Damon is ezt tette a fiúnkkal. Az ablakból figyeltem, hogyan kártyázik apa és fia, messze a fűben. A fiam kiköpött apja lett. Talpig fekete cuccok, fekete szem, és haj. Ott ült, a most fehér inges, barna farmeros apja ölében, mindketten mezítláb.
Annyira boldogok vagyunk! Nagyon.
Stefan és Elena, meg a többiek is kint vannak a strandon. Mi azért nem mentünk, mert tegnap mi is voltunk, és baromira elfáradtunk. Ma itthon töltjük a szombatot, holnap meg meglátjuk.
Ki tudja, mit hoz a holnap?
Ez lett a kedvenc mondásom, amióta tudomásomra jutott a terhesség, vagy mikor Damon napról napra megváltozott. Ott van még Klaus távozása, és az eljegyzésem. Mind, mind erre utaló események.
Reggel kaptam egy levelet, amit most akartam felbontani. Míg nem tudom, ki a levél írója, addig nem mutatom meg Damonnak. Egy csinos, régies boríték volt, rajta a nevemmel. Felbontás előtt kinéztem a két nagy gyerekre odakint, és kacéran végül is belekezdtem.

„Analia!
Nagyon jó ellenfélnek bizonyultál, belátom! Kiütöttél a nyeregből, vagyis abból, ami Damont érinti! Hallok, és látok mindent! Ennivalóak vagytok együtt, ahogy a kicsi fiad is! Szó szerint! Ne vedd komolyan… Elgondolkoztam egy kicsit, mikor kidobtál, és rájöttem, hogy jó lenne az életemmel foglalkoznom ahelyett, hogy bujkálok, vagy hajkurászom az uncsi Salvatore-kat! Ezért aztán Hawaii-ról írok neked! Sok boldogságot kívánok, meg stb, amit ilyenkor mondanak! Nekem megvan… temérdek, undorítóan sok szexi pasi legyez a napsütésben, míg te beéred egyel! A Salvatorekat örökre elfelejtem, bár kitudja, hogy milyen férfivá válik a kisfiad! Lesz időnk egymást megismerni!
Valahol, valamikor, majd találkozunk!
Addig is, sok szerencsét!
Katherine” 

 
A levél végére feldobódtam. Ez a nő, szeszélyesebb, mint gondoltam. Visszacsomagoltam a levelet. Nem mutatom meg Damonnak. Úgy érzem, ez a levél csak nekem szól. Csakis nekem.
Gondosan eltettem, mielőtt kimentem a nyári napra. A Salvatore birtokon átvágva értem el a fiúkhoz, akik már félúton észrevettek, de visszafordultak letudni az utolsó kört.
- Hé! – kurjantott a szerelmem, amikor odaértem épp. – Csaltál, te kölyök!
Az említett ártatlanul nevetett. – Nem is, apu!
- És még hazudsz is szemtelen kölyke!
Megcsiklandozta kicsi Damont, pont akkor helyeztem le magam a fűbe. – Sziasztok!
- Anyu!
Hajoltam is megpuszilni a kicsit, majd a nagyot, az apukát, szájon, hosszasan. – Szia bébi! Képzeld, a fiunk csalt! – panaszolta őrült nagy problémának statuálva.
- Apja fia!
- Tényleg?
Damon kuncogott az ölünkben. – Ühüm.
- Na megállj!
Gyors puszikat adott a kicsi hajába, aki kaparászott a levegőben. – Holnap ugye megyünk a nagypapihoz?
- Persze kicsim!
- Megint? – nyafogott Damon. – Szólj rá apádra, mert rászokatja a gyereket a fagyira!
- Miért? Annyit kap, amennyit akar!
- Igen, de mindig húzza a fülem, hogy vigyem Ric-hez! 

Ric is boldog volt. Meredith-tel hosszú ideje együtt vannak, és mondanom sem kell, dúl a szerelem. A házasságon is törték már a fejüket, amit nem bántam. Meredith egy aranyos nő, szimpatikus. Sokat segített nekem. A terhességet ő felügyelte, csak úgy, mint Bonnie, a boszorkányképességével. Noymon követte a kicsi fejlődését, és a gondolatait is hallotta néha. Nagyon izgalmas volt.
A szülést Meredith egyik ismerőse, egy nagyon jó szakember vezette le. Hamar megvoltunk, alig voltak fájásaim. Sosem felejtem el Damon várakozó képét, amikor az átlátszó ablakon kikukucskáltam fekvés közben. Fel-alá járkált. Ric meg is nevette, aki szintén odakint várakozott.
És most, két éves kisfiammal ültünk hármasban, az udvaron.
- Itthon is van fagyi!
A fiam szeme egyből felcsillant. – Igen?
- Persze! Később odaadom!
- Oké! És mikor megyünk Bonnie nénihez, és Hilly-hez?
Igen, nos nem sokkal azután, hogy a gyerekvállalás bejött nálunk, Bonniék követtek minket. Úgy egy évvel később, és két évvel ezelőtt megszületett Hilary, a kislányuk. Stefan és Elena a két keresztszülő, és őt, meg Damont is a tenyerükön hordozzák.
- Tetszik neked Hilly, mi? – bökdöste az apja.
Hilly-nek nevezi Hilaryt, de csakis neki szabad.
- Igen!
- Korán kezded fiam! És miért pont egy boszival? Utálom a boszikat!
- Damon – pirítottam rá, ráncolt homlokkal. – Ez most nem érdekes! Had legyenek együtt!
- Jól van! – húzta el a száját. – Csajozz nyugodtan.
- Kinyitottam a borítékot!
A két Damon összeszedte a lapokat, az idősebbik hozzám intézte a kérdését. – És ki írt?
- Mondjuk úgy, hogy egy régi jó barát!
- Értem.
Sosem hittem volna, hogy így hívom még Katherinet, de megtörtént.
Boldogan végeztek a kártyák összerakásával, mire az én kis rosszcsontom a teli dobozt kezdte el dobálni. Volt egy pillanatnyi időnk egymással Damonnal. Csókolóztunk, nagyon röviden. A szavai ma is a fülemben csengenek, amiket az ajkaimba suttogott. -
Szeretlek! Köszönöm, hogy vagy nekem, és hogy megajándékoztál egy ilyen rosszcsonttal! Ti vagytok az életem! Az a tiszta élet, amiben vágytam egy szerető családra, és az az élet, ami kirántott engem a sötét fertőből, amiben éltem! Köszönöm, hogy megtanítottál őszintén, örökre szeretni!


VÉGE!

5 megjegyzés:

  1. Nagyon szép befejezést írtál! :) Őszintén mondom,hogy én elsírtam magam olvasás közben :$ Köszönöm,hogy megírtad ezt a történetet,ami tele volt izgalommal,bánattal,szerelemmel és veszélyel..Én ehez csak gratulálni tudok!! GRATULÁLOK *.* Remélem egyszer én leszek olyan jó mint te és az én blogom is ilyen jó befejezésre talál majd!! :)

    VálaszTörlés
  2. Elsírtam magam a végén...Sajnálom, hogy vége lett a történetnek, nagyon szerettem.
    Fantasztikus vagy!
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a bókot!:)
      Örülök, hogy tetszik! Tudom, még egy ilyen nem lesz, de a többi blogomnak is remélem, ekkora sikere lesz! <3

      Törlés
  3. Szia! Nagyon tetszett. Csak tudatni akartam hogy még most is olvassák.

    VálaszTörlés