'Míg a halál el nem választ' 6. fejezet Tombolás

Jó olvasást!;)

xoxo Cleo

Reloaded

Míg a halál el nem választ

Tombolás

Magabiztosan vezettem Alaric kocsiját, amit teljes mértékben nekem ajándékozott. Örültem is, meg nem is, amikor leparkoltam a kiválasztott hotelhez, több száz kilométerrel Mystic Falls-tól, biztonságos távolságban. Még indulás előtt néztem fel a netre, és leltem rá, így a választás nem tartott sokáig, mivel egyszerű, jó, és nem feltűnő.

Néha a hasamra tettem a kezem.

- Jól van kis vasgyúróm! – suttogtam a fiamnak.

Éreztem, hogy fiú lesz. Tudom, hogy fiú lesz. És az apja nevét kapja, hiába is leszünk külön. A parkolóba simán be tudtam állni, mert volt hely. Sőt, alig öt autó állt meg itt. Hosszabb időre, akár hónapokra tervezem a maradásomat. Ez az egy bőrönd cucc elég lesz, mert újra fogom őket mosni, de ha nem, akkor majd bevásárolok. Amúgy is be kellesz, mivel a hasam az nőni fog, egyre nagyobb leszek. A végén akkora, mint egy ház.

Eltekertem a kulcsot, a motor leállt, megszűnt a zúgás, és a kellemes masszírozás. Fáradtan dőltem hátra a vezetőülésben, és bele is süppedtem. Felszusszantam, és simogatni kezdtem a még alig nőtt pocakomat.

Arra gondoltam folyamatosan, mi lehet most Damonnal. Vagyis helyesbítve, a picire, odabent, és a nagyra, az apjára… Mit reagál majd, ha megtudja, hogy eljöttem? Annyira kíváncsi vagyok!

Elhessegetve a témát, igyekeztem keveset gondolni rá, ami lehetetlen. Kipattantam a kocsiból, a kellemes, számomra jól eső levegőbe szippantottam. Alig vártam, hogy lehajtsam a fejem egy kényelmes párnára. Végignéztem a középosztályú hotelen, de máris megtetszett. Egy földszint volt, gondolom a dolgozóknak volt kialakítva, az emeleten meg voltak a szobák. A hotel nagyon nagy, és hosszú volt. Az emeleten lehetett vagy ötven ajtó, azaz ötven szoba, ha nem több. Éjjel-nappal is nyitva vannak. Ezt látva a táblán megkönnyebbülten vettem ki a csomagtartóból a bőröndömet, tudván, hogy jól kipihenhetem magam.

Tudok majd egyáltalán aludni a bennem motoszkáló bűntudat miatt, amit Damon elhagyása miatt érzek? Nem tudom… a kicsi Damon miatt muszáj lesz.

*Damon*

- Hol van?

Szabályosan berontottam Alaric házában. Irgalmatlanul higgadt voltam, holott az idegeim pattanásig feszültek. Délután van, Ana nem hívott, nem is veszi fel, nincs otthon, ráadásul néhány cucca el is tűnt, ahogy jómaga is.

Az egész bagázst végigtelefonáltam, hátha tudnak róla valamit, de még Bonnie, sőt, Inari sem tud róla semmit. Egyáltalán semmit.

Elrabolták? – rögtön ez ugrott be, az eltűnt cuccok miatt egyből el kellett vetnem. Második lehetőség meg nem nagyon fért a fejembe.

A bakancsom egyenletes kopogása megzavarta Alaricot a reggeli kávéjának fogyasztásában, és az újságolvasásában. Kivételesen a kanapén ült, és nem a konyhában. Nem éreztem rajta kívül másnak a jelenlétét itt, szóval sürgős magyarázatot kell adnia arra, hogy mi folyik itt.

- Damon…

- Nem kell a rizsa! Hol-van-Ana? – tagoltam lassan, hogy az ő kis emberi agya felfogja.

Köhintett párat. Nagy nyugodtan, és lazán tette le az újságot.

- Ülj le, kérlek!

Békítő szándékkal szólt hozzám, barna szemeiben kavargott a szomorúság. Megigazgatta a haját, amikor látta, hogy nem teszem, amit kér.

- Inkább állnék! Ki vele!

- Ülj le, Damon! – vett fel erőszakosabb hangnemet.

Bátor dolog tőle, mert tudja, hogy felsőbbrendű vagyok. Ez nem teljesen igaz, mert a legjobb barátom, szóval el kell tűrnöm a hülyeségeit, vagy lehetőleg beleviszem. Ebben a helyzetben nem kekeckedés céljából, vagy piszkálásból parancsolt, hanem mert tudatni akarta velem, hogy gebasz van.

Kifinomult úriemberhez méltóan vágódtam le vele szembe, bal térdemre tettem a jobb bokámat, elterpeszkedve, a háttámlára raktam a kezeimet. – Mondjad!

Egy percig tétovázott, hogy mondja-e, vagy ne.

Ebből már sejtettem, hogy nem lesz jó vége a beszélgetésnek.

- Damon! Ana… elment.

Vártam a folytatást, de csak kutakodó szempárt láttam.

- Igen, észrevettem! Hová? És miért? Miért nem szólt nekem?

- Úgy látszik haver, nem érted, mit makogok!

- Nem… kicsit sem!

- Ana elment, egyedül. Itt hagyott mindent.

Sűrűket pislogtam.

- De… miért? – dadogtam.

- Azt sajnos nem mondhatom el.

- Ric, az Isten szerelmére, ne idegesíts! – csaptam a térdemre. – Így is nagyon fel vagyok baszva, hogy amikor a jegyesemet keresem, nem találom sehol! Szóval követelem, hogy kinyögd a kínodat! Most!

Fejcsóválva folytatta.

- Sajnálom, Damon! Nem tehetem! Megígértem Ananak!

- Alaric! Ha Ana apja vagy, ha nem, én itt öllek meg, ha nem mondod meg, hová ment!

Farkasszemet néztünk, és gondolatban csatát is vívtunk.

- Nem tehetem! Én sem tudom, hová ment…

- Na ne szórakozz!

- Ez az igazság!

- Akkor miért ment el? – ingerülten előre dőltem.

- Nem mondhatom el! Értsd már meg!

A szám undorítóan gúnyos vigyorra húzódott.

- Megigézlek!

- Verbénázva vagyok!

- Ana adta neked? Tudta, hogy kiakadok, és keresni fogom?

- Is. De mindig van bennem elővigyázatosságból! – hátradőlt, karba tette a kezét. – A vámpírok szeszélyesek! Mind közül te a legjobban, és mivel a legjobb barátom vagy, így muszáj!

- Köszönöm a nekem szavazott bizalmat! De tudod mit? Kivéreztetem belőled a pincében azt a francos verbénát, addig, amíg sipákolva el nem mondod, hogy mi ez az egész…

- Ana örökre megutálna!

- Jelenleg nincs itt!

- Nincs. De Ana nem akarja, hogy megtudd, mi van vele.

- Haragszik? Mit tettem most, amivel vétkeztem?

- Semmit – válaszolta egyszerűen.

A kétségbeesés határán voltam.

Mit tehetnék még? Mit?

- Van valakije?

- Mi? Damon!

Halkan beszéltem. – Azért ment el, mert van valakije, és nem akart nekem ártani?

- Ilyet ne is gondolj róla! – kiáltott a képembe Alaric. – Ő nem olyan, mint Elena, vagy Katherine!

- Őket ne keverd bele!

- Igenis, belekeverem! Ananak megértem, miért lett elege a folytonos exfelvonulásokból! Ez nem csak a tisztavérűség miatt volt, hanem mert féltékeny volt! És aki féltékeny, az kurvára szerelmes! De te még csak észre sem vetted Elenáékat…

- Nem, mert Anat szeretem! – vágtam vissza hangosan. Már nem válaszolt, így egy percre elcsendesedett minden. – Nem látok más nőt, kizárólag őt! Ez az oka annak, hogy elment?

- Képzeld, még ez sem!

- Akkor?

Azt láttam Alaric-on, hogy nagyon meg szeretné velem osztani a bajt, de nem lehet. Megköti a szava. – Sajnálom!

Vesztesként borultam hátra a kanapén.

A gondolatok zsongtam a fejemben, méhkasként zúgott benne minden.

Megint megtörtént. Megint elhagytak! Megint pofára estem!

- Ne add fel! – mondta Ric. – Szeret téged, még most is!

- Akkor miért ment el? – nyögtem végtelen búval.

- Mert szeret.

- Úgy tudtam, - kezdtem nevetve – hogy a szerelmesek együtt vannak, és nem külön!

- Ez igaz! – bólintott. – Ő azt is tette. Most azért hagyott el, mert jobban szeret a saját életénél, és szeretné, ha szabad lennél, és boldog!

- Bármennyire is, Ric, én mellette voltam szabad! Se Katherine, se Elena nem adott ennyi szabadságot az életemben. Soha! Most mondd meg, ez nem szerelem? Szabadságot kaptam, és nem csaltam meg, ha kell, itt és most megesküszöm a véremre! Nem gondoltam másra, amióta megismerkedtünk, nem néztem más nőre! Erre tessék!

Csend támadt. Megint.

- Le akarok részegedni – kotyogtam. – Elmegyek a Grill-be

- Azt itt is megteheted! – tartott vissza Ric.

- Verekedni is akarok! Tombolni!

- Megverekedhetünk, hogy levezesd a feszkót!

Nem tudtam nevetni. Egyszerűen képtelen voltam.

- Maradj! Jobbat úgy sem tehetsz!

- Dehogynem! Meghalok…

- Fejezd be az önsajnálatot! Nem áll jól!

A konyhába ügetett, és minden italforrását áthordta a nappaliba.

Ez lesz? Mindig részeg leszek, hogy elfelejtsem a fájdalmat? Az űrt, amit Ana hiánya képez? A szúró, szorító érzést a mellkasomban? Vagy kapcsoljak ki…

Nem. Többé nem tudnám megtenni. Ahhoz túlságosan is szeretem őt. Jobban, mint eddig bármelyik valakit a Földkerekségen.

*Analia*

A szobám, amit kaptam, nagyon helyes volt. Sőt, elég gyerekbarát! Nem szeretnék itt lenni a fiammal, de ez a szoba elég addig, amíg megvárom, hogy eltűnjenek a viharfelhők Mystic Falls-ban, ami az eltűnésem miatt került oda, aztán szabad a pálya egy házhoz, amiben lakhatunk.

A szoba fala kék volt, a padló fehér. Egy nagy ágy terpeszkedett benne, kék és fehér ágyneművel. Velem szemben egy nagy szekrény volt, és tükör, mellettük a sarokban, az ablak alatt egy asztal, két székkel. Az ágytól balra a fürdő nyílt. Elég modern felszerelésű, ízléses. Egy kis lámpafénynél, ami a kis asztalon egyenesedett mellettem, olvasgattam egy könyvet, amit találomra markoltam fel otthon.

Sokszor néztem a hasamra, simogattam meg, a benne lakó kis gyermek átfordult a másik oldalára. Szerethette az érintésemet. A környezet kellemes volt, és azt mondják, ha a mama jól érzi magát, a kicsi is. Boldog kismama, boldog kisbaba. Kinyitottam az ablakot, hogy szívjam a friss levegőt, ennek köszönhetően elálmosodtam. A könyv letétele után, a fény megszüntetését követően az oldalamra feküdtem. Vizsgálgattam a félig betakart pocakomat, és mosolyogtam. Babusgattam, simogattam, így is sikerült elaludnom. És Damon is nyugodtan aludt velem.